A tészta. Vagy pasta. Itália a tányéron. Talán beskatulyázásnak tűnik, de legalább annyira meghatározó, mint amennyire hozzánk a fűszerpaprikát kötik. Sőt ezerszer inkább. Lehet gyorsétterem, lehet a mamma trattoriája, a pasta mindig, mindenkit, így vagy úgy, de lázba hoz. Az első részt lezáró kis történeti zárszó után a kulturális beépülését mutatjuk be.

Vannak olyan élményeink, melyeket éveken, évtizedeken át viszünk magunkkal, mégis nehéz róluk írni, vagy akár beszélni is. Talán éppen azért, mert annyira megérintettek, mert úgy érezzük, hogy ezt át kell élni, nem lehet instant módon, szövegként eljuttatni az olvasóhoz. Ilyen élményben volt nekem részem még az ősszel Diószegen.