Nem túl gyakran bontunk magnum palackokat, ami hiányosság, viszont nemrég kettővel is összebarátkoztunk. A fehéret egy pekás, azaz sütőharangos sütögetés elején kóstoltuk meg, a maradék az ételt fűszerezte, a vöröset viszont már az étel mellé kortyoltuk el. Egy furmint, egy teran, két horvát magnum.

A Pannon Borboltos srácokkal kóstoltunk horvát borokat Szabó Zoli hosszúhetényi pincéjében. A fehérek nagyon korrekt sort mutattak be az este első felében, ha valamit nem vettünk be, inkább azért volt, mert az adott fajtából volt már jobb, vagy mert a világfajtáknál magasabbra tettük a lécet. De tegyük hozzá, nem volt egyik bor sem hibás, vagy nagyon gyenge. Aztán jöttek a vörösök és máris jobban szórt a csapat. A plavac mali markáns karaktere nem mindenkinek volt nyerő, de voltak dugó-gondok és más problémáink is - bár kevesebb bor volt, de hosszabb ideig vitáztunk el felettük, rajtuk. Hét bor jutott át a rostán.

Lassan gyakori horvát borfesztiválozónak mondhatom magamat: megfordultam két ízben a zágrábi Wine Gourmet-n, jártam a Vinistrán, részt vettem a Surduk Fesztiválon, illetve egyszer jómagam is locsoltam a bort és a torkomat az eszéki Bor és Művészet Éjszakáján. Ezúttal a zágrábi Vino.comra (hivatalosan Medunarodni Festival Vina i Kulinarstva) volt szerencsém eljutni. Ez a rendezvény számít mind közül tán a legnagyobbnak, amennyiben a horvát borvilág széles palettájával lenne kedvünk ismerkedni. Volt kedvünk.