Egy fesztivál, ahol a helyi ízek a főszereplők: minden augusztusi hétvégén lehetősége van megismerni a garantáltan közeli forrásból származó ételeket és készítőiket. A Slow Food mozgalom mára Magyarországon is egyre népszerűbb – az Olaszországból indult kezdeményezés fontos célkitűzése, hogy az „őszinte”, helyi ízeket, a fenntartható élelmiszertermelést támogassa a nagyüzemi gyártással szemben.

Néha bennünket is tesztelnek. A Pezsgőház minden negyedévben az adott szám legjobb, legmagasabban értékelt borához ajánl ételt, de ezúttal azt ajánlották fel, főzzük meg magunk az ételt, próbáljuk ki a konyhát. Megfutamodni nem lehetett, aki kétszáz kilométeres körben volt, eljött hagymát aprítani, odakozmált edényt mosogatni. Bár ezek közül egyiket sem kellett, azért aktív szerepet vállaltunk a marhapofa elkészítésében - de nem csak elkészítettük, meg is ettük, bizony.

Mostanság valahogy úgy adódtak a dolgok, hogy több időt szánok mindenre. Nem is én, de valahogy így jön ki. Átgondoltabban írok, mondhatnám. Vagy csak lassabban. Egy pohár bor időnként túllendít a holtponton. Nem gyakran, még csak nem is minden este, pedig az éjszakába nyúló párbeszéd a monitorral minden éjjel adásban van. Ma éjszaka fehérborra gondolok, délelőtt interjúztunk, egy korty vöröset kóstoltam csak, milyen jólesett, magam is meglepődtem, de ma éjjel mégis fehérre vágyom.