Medvehagyma-hétvégét tartottak április első napjaiban a villányi Sauska Pincészetnél, amelynek kulináris csúcspontja az az április elsejei borvacsora volt, amelyen az Essencia Főzőiskola, a harci Brill Pálinkaház és a karácodfai Gergely Kecskefarm működtek közre.

Nem számít már ismeretlen különlegességnek a medvehagyma a gasztronómiai iránt érdeklődők körében, sőt, tavasszal általában az ehhez kötődő különlegességek nyitják a szezont az éttermekben és konyhákban (meg persze a magazinokban és blogokon is).

Nem kevés felhasználási lehetősége van ételeinkben, pedig szezonon kívül nem igazán hozzáférhető. Nem bírja igazán a fagyasztást, alig lehet értelmes módon szezon kívülre tartósítani, éppen emiatt viszont kiváló lehetőségeket kínál a tavasz köszöntésére. Néhány éve ilyentájt minden a medvehagymáról szól, de emiatt kár bosszankodni, jó dolog, hogy sokan megismerik, sokan találkoznak vele és az ország több régiójában (így a Mecsek lábánál is) keresik – és megtalálják.

Nemrég hallottam csak először azt a kifejezést, hogy a helyi termékeket (terroir termékeket) gazdasági-turisztikai értelemben „valorizálni” érdemes (ez is csak a dél-pannon borklaszternek köszönhető), de a fogyasztó szempontjából ezt a „valorizálást” most épp így képzelem.

Beszél Nagyné Krizl Edit a harci Brill Pálinkaháztól, a háttérben Csonka Gergő (feketében)

Nem messziről, a baranyai kecskefarmról érkezett a sajt, a kolbász és a kulen, Tolnából a pálinkák és párlatok, főként Villányból a borok és a medvehagymának sem kellett napokat utaznia, míg a helyszínre érkezett.

Nem rossz a friss kecskesajt sem, amit a Gergely Kecskefarm hozott, kiváló étvágygerjesztő a medvehagymával ízesített változat, de a termelő korábban kóstoltatott már egy érleltebb sajtváltozatot, ami igazi különlegesség. Reméljük a vásárlók kikövetelik, hogy azt is újra kóstolni lehessen.

Nem lehetne jobbat kívánni viszont annál a mangalicából készült kulennél és kolbásznál (valamint a selymes szalonnánál), amit szintén ők mutattak be, azonnal elsőszámú rajongóikká téve a népes vacsoraközönséget. Remekül passzolt hozzájuk a 2010-es rozé, a frissesség és ropogósság lenyűgöző, a savakra pedig ebben az évjáratban ritkán lesz panasz. Készül belőle hordós érlelésű, nagytestű változat is, optimisták lehetünk vele kapcsolatban.

A vacsora fogásait Csonka Gergő, a Sauska Borászat fiatal séfje készítette, kiváló érzékkel. Az előételként érkező pesto, tepertőkrém és körözött trükkösen mutatta be, hogy viselkedik fűszerként a medvehagyma. A mokkáspohárban érkező krémlevesben dominált az alapanyag és ehhez a fűszer pár csepp Brill-féle medvehagyma párlat lett, ami a pálinkák (és zöldségből készült társaik) között illatával és zamatával is az est bajnokának nevezhető. (A Brill egyébként élen jár a zöldségekből készült párlatokkal való kísérletezésben, céklával, spárgával és sárgarépával is foglalkoznak. De a zöldségből készült főzet nem lehet pálinka, ezért ne lepődjenek meg azon, hogy a címként párlat olvasható!)

Házias jelleget kapott a főfogás, a medvehagymával elkészített töltött dagadó, egy szintén üdezöld mártás (találják ki, milyen hagyma volt benne) és a tört krumpli. Mire a zseniálisan újrakomponált (és medvehagymától teljesen mentes) mákos guba az asztalra került, az asztaltársaságok tekintélyes része jóllakott és elpilledt, így a Sauska Pincészetnél található 1948-as sonkaszeletelő-gépet (ami Sauska úr születési éve is egyben) már kevesen tekintettük meg. Már lapunk is sokat dícsérte a Kiffer körtéből készült pálinkát, ami a „nem-zöldség” mezőnyben talán az est másik legjobbja volt, igazi remekmű.

Látják, rengeteget tagadtam, a vacsorát mégis imádtam. Fiatal pincészet esetében ez ironikusnak hangozhat, de azt hiszem, itt az ideje újrafelfedezni a villányi Sauska Pincészetet! Ne hagyják ki, ha vacsorára hívják önöket.