Az újbor és Márton gazdaságilag is megalapozottnak tűnő kölcsönös együtthatása Villányból indult, honnan is máshonnan indulhatott a kilencvenes évek legderekán, amikor a magyar borturizmus épp megalapozódott és ebben a déli végeken évtizedes emberelőnyt hoztak össze. Az újbor lendített egyet a szüreti fesztiválok után megakadó borturizmus lendkerekén, ugyanakkor kis gyors megtérülést is hozott már az aktuális évi termés és a többi, kiegészítő eladás már csak hab volt a tortán.

Bock, bizony a Bock volt az első, Szent Márton Borát neki köszönhetjük, az újdondász Porta Gézát meg le kéne venni a kép alól, nem egy jónevű pincészet etikettjére való szóvicc ez. Pedig szóviccben azért mi is otthon vagyunk, de ezt nehezen vesszük be. Szóval Bockék újborozni kezdtek Márton napjára, hamarosan egész Villány követte őket, majd egyre több borvidéken jelentek meg a friss primőrök.

És akkor rövidebbre veszem a történeti áttekintést, 1996-ból ugorjunk 2012-be. És Villányból Szekszárdra. És a Villányban szokásos oportó mellé tegyünk némi kékfrankost, ahogy az Szekszárdon dukál. Így készült el a Gúnár, ami Bodriék vörös primőrje.

Hogy milyen bor is ez a Gúnár? Gyümölcsös, könnyed, ugyanakkor elég izgalmas ahhoz, hogy egy második pohárral is kérjek belőle. A szín céklás-lilás, fiatal. Nagyon lötyögtetni, pörgetni se kell, illatában intenzíven meggyes, banános, kis oportós tuttifruttival. Lendületes savak, talán szokatlanul magasak is, de ettől vibrálóbb a korty. Kicsettintgetünk a nyelvünkkel kis grillázst, és hát jön a meggy, jön a sok meggy. Tiszta gyümölcsök, jól hangszerelt struktúra. Üde újbor, picit nyers, ha hibát keresünk, de tényleg jólesik belőle a többedik pohár is.

Maga is meglepődtem, amikor a tesztlapon végigpontoztam, nem szoktam jószívű lenni az újborokhoz. De a százpontos tesztlap kegyetlenül őszinte. És akkor ráadásul a Mustra eredményét is megnéztem, ott most nem kóstoltam a többiekkel, lévén a sort raktam össze. Egy pont az eltérés. Nekem most bizony megért 86 pontot.