A IV. Villányi Prémium Bormustrát talán legjobb volna maratonra átkeresztelni. Legalábbis, ha jövőre ugyanilyen formában lesz megtartva. Ugyanis leginkább a maraton kifejezéssel írható le az a teljesítmény, ami mind a 19 tétel végigkóstolához szükséges, a rendezvény szigorúan betartott két órája alatt.

                                                                                                         ^{Fotók: Csortos Szabolcs}

A minden tiszteletet megadó, elmélyült kóstoláshoz – amit ezek a borok márpedig megérdemelnek és gyakran ki is harcolnak – ez az idő édeskevés. Persze, nyilván a rendezvény célja sem az, hogy itt most minden egyes borral, családjával és rokonaival megismerkedjünk, bizalmas kapcsolatot építsünk ki.

Az viszont biztos, hogy remek reklám a villányi bornak és pláne örvendetes, hogy mindez ennyi pincészet összefogásával, jelenlétével valósulhat meg. Könnyed állófogadás ez, ami tényleg az örömkóstolásról, a beszélgetésekről szól, és amit nem is szabad a fent említett módon komolyan venni, pláne „feladatként teljesíteni".

A rendezvénnyel kapcsolatban a második legnagyobb kihívás egyébként a helyes, illő, kívánt kóstolási sorrend felállítása és betartása. Az első egy-két borral talán még nem nagyon lőhetünk mellé, de aztán a rengeteg cabernet franc, cabernet sauvignon, merlot és a rengeteg azonos évjárat között nagyon könnyű elveszni.

Tehát a kóstolásnak ezt az alapvetését is érdemes elfelejteni és azt figyelni, hogy hol vannak éppen kevesen, hol lehet egy szót váltani a kóstolt tételről a borászatok képviselőivel. A rendezvény rangját is jócskán emeli, hogy sok pincészet, vezető borászát, pincemesterét vagy hát adott esetben saját magát delegálja a Kodály Központba.

A programot ezután is minden bizonnyal csak ajánlani tudjuk majd, miközben reménykedünk, hogy jövőre is részesei lehetünk.