Nagy meglepetésemre 5 perccel kezdés előtt síri csendet, valamint hozzám hasonlóan tanácstalanul lézengő embereket találtam az E78 bejáratánál. Mint az kiderült, a magyar kultúra napja lévén, a Panoráma terem foglalt volt erre az időpontra, így a „vincézés” visszakerült az Apostolos terembe, ami azért is volt rossz hír, mert elkéstem és így lemaradtam a köszöntőről és az alpolgármesteri megnyitóról, ráadásul  mintegy huszadmagammal kénytelenek voltunk a teremből kiszorulván a folyosón ácsorogni az este első felében.

De félre a tüskékkel, a tavalyi (2010-hez hasonlítható) küzdelmes év ellenére tisztességes, jó borok születtek, találkozhattunk egészen ritka borfajtákkal, s persze a Kutatóintézet jóvoltából egészen új fajtákkal is. Az előadások nem meglepő módon a lisztharmattal foglalkoztak, a rendkívül csapadékos, párás évjárat követeztében szinte folyamatosan kedvezőek voltak a körülmények, így rányomta bélyegét 2014-re a szőlőbetegség és az ellene való védekezés.

Barics Gábriel káplán borszentelése valamint Marosi Péter, a BASF (Badische Anilin- und Soda Fabrik – vegyipari cég) képviselőjének értékelése növényvédelmi, illetve dr. Werner János, a PTE-TTK Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet képviselőjének borászati szempontból történő évértékelése után kötetlen borozgatással nyugtáztuk a tavalyi évet.

A borok közül érdemes kiemelni Szabó Zoli Pécsi Saszláját, amely fajtát én személy szerint még soha nem kóstoltam borban, (s amely szerinte pont ilyennek kell, hogy legyen) – kettős hasznosítású szőlőfajtaként nem is gyakori a palackos változat. A fehérek közül a Radó Pince Zöldveltelinije, illetve a Matias Pincészet 2013-as Rajnai Rizlingje volt emlékezetes a Kutatóintézet „R2D2”-ja, az 54/2-es számozású új rezisztens fehérbora mellett.

A rozékat tekintve szintén Radóék zweigelt-kékfrankos cuvée-jét lehet említeni, illetve az idei vörös újbor felhozatalhoz képest igen szép tételt rittyentő, kis hordós érleléssel megspékelt portugieserrel jelentkező Schunk Józsefet. A zenedobozokat a Derendes Zenekar „kezelte”, rendes volt tőlük, ahogy a Pécsi Hegyközségtől a leredukálódott méretű helyszín kihasználása és kezelése. Lisicza Sanyi borait azért hiányoltuk.