Palántakorban a teanövényt árnyékban nevelik, hogy az erős napfény ne tegye tönkre. A másfél éves sarjakat már kiültetik végleges helyükre, de nagyobb fákkal biztosítják a félárnyékot a teapalántáknak. A fákat később majd kivágják. Rendszeresen trágyázzák a teacserjéket, gondozzák őket, amíg meg nem erősödnek. Hároméves korukra elérik a szedésre alkalmas állapotot, de magasabban fekvő ültetvények esetében ez is kitolódhat.

 

Hogy mikor történik a szüret, az legalább annyira kritikus a tea minősége szempontjából, mint a feldolgozás többi része. Ahogy a Teaház rovat első számában már említettük, a terroir nem csak a borok esetében meghatározó a végtermék íze szempontjából, hanem a teánál is. Először is a tea nem minden éghajlaton terem, és az alfajt is jól kell megválasztani, hogy értékelhető teatermés legyen várható. A teaültetvény tengerszint feletti magassága is nagyban befolyásolja mind a tea minőségét, illetve ennek fényében a szüret ideje is máshogy alakul. Általánosságban elmondható, hogy melegebb éghajlaton egész évben szüretelhető a tea (januártól decemberig folyamatosan), míg más területeken korlátozott lehet a szedési időszak (2–3 szüret egy évben – tavaszi, nyári, őszi). A zöld teánál a legjobb minőséget jobbára a tavaszi szüreten érik el, ezek a legzsengébbek, legillatosabbak (frissen ajánlatos elfogyasztani, egy év múlva már oda lesz üdesége). Fekete teáknál sokszor a második szüret (pl. Darjeeling second flush) kedvezőbb, ezek főzete testesebb, karakteresebb. A szedés a magas minőségű teák esetében  még ma is kézzel történik – villámgyors kézmozdulatokkal csippentik le a friss rügyet és két levelet. A feldolgozás adja meg a tea végleges karakterét (erről még a továbbiakban ejtünk szót), de a jó alapanyag elengedhetetlenül fontos, amely a friss tealevélnél kezdődik.