Pénteken a Corinthia Hotelben következett a második felvonás, a Bikavér újratöltve. Ezúttal 13 egri és 12 szekszárdi borász hozta el borait és mesélte el, hogy mit gondol a Bikavérről. Sajnos a helyszínválasztás ezúttal nem bizonyult telitalálatnak, az érdeklődés jócskán meghaladta a tavalyit, így a kényelmes kóstolás csak kívánság maradt. A frissítés terén is akadt még javítanivaló, ugyan helyenként volt víz az asztalokon, de olyan mennyiségű jeget raktak bele a felszolgálók, hogy nem szívesen kortyolta az ember.

                                                                                            ^{Forrás: Szekszárdi Borút Egyesület}

A nagy kérdés számomra az volt, hogy sikerült-e kicsit közelíteni a stílusokat egymáshoz, mert bár mindkét borvidék mást gondol a márkáról, a fogyasztóknak mégiscsak az lenne a legjobb, ha a Bikavér szó hallatán hasonló kép villanna be mindenkinek. A gyümölcsösségre való törekvés egyértelműnek tűnik, egyensúly és hordóhasználat témakörben azonban még látok lehetőséget a finomításra. Természetesen nem lenne jó, ha uniformizált borok kerülnének piacra, a végeredmény egy jól iható, semmiképp sem robosztus, hordóhangsúlyos bor lehetne.

Az idén kóstolt borok tisztaság szempontjából mindenképpen előrelépést mutattak, alig pár tételnél merült csak fel higiéniai probléma. Nem könnyű a dolgom, amikor kedvenceket kell felsorolni, az egriek közül kiemelkedett a St. Andrea pincészet 2009-es Meregője, összetéveszthetetlenül egri, hűvös eleganciával, izgalmas fűszerességgel a kortyban. A Gróf Buttler borászat 2007-es Nagy-Eged Bikavére szép, palackérett jegyeket is mutatott, nagyon élő, feszes bor, izgalmas gyógynövényes jegyekkel. Bolyki János egy 2011-es, Bolyki és Bolyki Superiort hozott magával, kerek, jó arányokkal bíró bor, rengeteg erdeigyümölccsel, ízléses hordóhasználattal.

A szekszárdiak között stabil pontnak számít Heimannék 2011-ese, nem kérdéses, hogy miért lett Pannon csúcsbor! Már illatban is nagyon kedves: a gyümölcsök mellett édesfűszerekkel, ugyanezt kapjuk a remek arányú kortyban is, nem véletlen, hogy ez a bor fogyott el leghamarabb. Vida Péter tavaly mutatta be első Bikavérét, azóta palackban pihen a bor, kerekedett még, de lendületéből nem vesztett, inkább remek arányaival és eleganciájával, mint nagyságával hódít. A 2011-es év remek borokat adott Szekszárdon, Sebestyén Csaba Iván-völgye is ezt bizonyítja, számomra az este legszekszárdibb bora volt, kerek, mosolygós és nagyon gyümölcsös, a palackba zárt nyár. Eszterbauerék megmutatták, hogy hol tart most a 2009-esük, izgalmas, érett illat után, jól kidolgozott a korty, gyümölcshangsúly, remek savak és hosszúság, megérte visszakóstolni!

Változott-e a Bikavér képem a kóstoló végére? Mindenképpen, de azt még nem sikerült eldöntenem, hogy melyik arca tetszik nekem a legjobban, a mai paprikáshoz például Márkvárt Jánosét bontottam és tökéletes egyensúlyba kerültünk mindannyian.