Kissé rendhagyó lesz ez a beszámoló, nem mennék végig a tételeken, részben mert a háttérmunkák miatt csak hevenyészetten tudtam kóstolni, jegyzetelni meg semennyit sem. Annyit biztosan megjegyeztem, hogy 7 saját és 2 vendégpezsgőt hozott el Kocsis Lajos erre a bemutatóra, a Cezar ugyanis bérmunkában a villányi Polgár Pincének és a tokaji Chateau Dereszlának is készít pezsgőket, ezekből is kaptunk kóstolót. No meg rengeteg információt és adatot a pezsgőkészítésről, a munkafolyamatokról, a technológiáról...

Minimál csillagozással jelöltem a kedvenceket, a Cezar-felhozatalból a Natur Brut régi kedvencem, most már érdemes bontani, meginni, de még így is bírja a tempót ez a 18 éves pezsgő. A Fünfkirchen hozza a könnyed, gyümölcsös formáját, nem véletlenül lett 3 csillagos az idei pezsgőkiválósági megmérettetésben az Országos Borszakértő Bizottságnál. Ahogy a Cezar Brut is, ami szintén korrekt volt. Két dobozos gyöngyözőt is hoztak, a Blanc de Blanc már fáradt volt kissé, de a cabernet sauvignon rozé gyöngyöző, a Crispy Rosé egész korrekt zárása volt az estének. És a Dereszla pezsgője is izgalmas volt, határozottan magasabb, tokajis savakkal, ásványossággal.

A kóstoltak egy része még Pécsett érlelődött, azonban ilyen pezsgő nem lesz már több. A nyáron a tulajdonosok kiköltöztették a pezsgőket és a technológiát a pécsi pezsgőgyár épületéből, pincerendszeréből a Zalában található borászati üzemük új részlegébe, hiszen ott 3000 m2-rel gyarapodtak, és  ezentúl a pezsgőgyártás teljes folyamata ott zajlik majd.

A régi pezsgőgyári hangulatba tekintettünk be Luis Fuentesszel, Gűth Ervin kollégánk készített vele kis videóinterjút, érdemes végignézni, kicsit halk, lehet tekerni a hangerőn.

A pezsgők alapanyaga az utóbbi időkben egyre kevésbé származott a pécsi borvidékről, most a gyártás és érlelés, valamint a palackozás is elkerül, így lényegében az 1859 óta létező (és csak rövid időkre szünetelő) pécsi pezsgő fogalma ezzel az idén megszűnt létezni. Bár az üzemből és a pincékből látványos látogatóközpontot szeretne fejleszteni a tulajdonos, amiben csak reménykedni tudunk, csak valóban itt készülő pécsi pezsgő nélkül kicsit hiteltelen lenne a történet, ráadásul az épület még ma is fenn van, eladásra kínálva különböző ingatlanhirdetési oldalakon. Sajnálatos, hogy városunk egyediségei, jellegzetességei közül egy újabb tűnik el.