A cabernet sauvignont már a 18. században ismerték franciahonban, azon belül is Médocban, minden bizonnyal Bordeaux bennszülöttje a fajta. Szülei a sauvignon blanc és a cabernet franc, e két fajta természetes úton létrejött hibridjéről van szó. Sokáig petit vidure (kemény (fájú) szőlő) néven ismerték, így került be a köztudatba. Későn érő, hosszú tenyészidejű szőlő, apró fürtökkel és bogyókkal, a meleget nagyon kedveli, ezért például Bordeaux-ban is a védettebb fekvésekben ad igazán kiemelkedő bort. De a nagyon forró klíma is okozhat gondot, ilyen esetekben bora gyakran nagyon leegyszerűsödik, krémessé válik, és kevésbé lesz időtálló.

A fekvés, talaj iránt fokozottan érzékeny, a vékony, jó vízelvezetésű talajokat kedveli igazán, a túlzottan magas mésztartalommal rendelkező talajokon például kimondottan durva, kemény tanninnal rendelkez borok születhetnek belőle. Ennek megfelelően az etalonnak számító bordeaux-i kultikus borok is olyan területekről származnak, ahol ezek a feltételek együtt vannak jelen. Ezek pedig legnagyobb részt a Garonne folyó bal parti területei, legfőképp Graves és Médoc környéke. Talán Pauillac községben érzi magát a leginkább otthon, itt igencsak vékony a termőtalaj, alatta több méternyi kavicsos réteggel, a három talán legismertebb bordeaux-i borászat (pl.: Lafite, Latour, Mouton-Rotschild) is itt található. Azt azért érdemes megjegyezni, hogy fajtaborként nagyon ritkán találkozunk innen származó sauvignonnal, a legnagyobb hányaduk a házasítások alapja a cabernet franc és a merlot mellett.

Gyakran szóba kerül a fajtával kapcsolatban a (fűszer)paprikás illat és ízvilág. Ezért a bogyóban felhalmozódó pirazin nevű vegyület a felelős. A pirazint a napsütés roncsolja, ezért a nem megfelelő érettségben (korán) szüretelt szőlő borában gyakran okoz kellemetlen, zöldpaprikára emlékeztető illatot, ízt. Hazánkban már a 19. század végén megjelenik, de egészen a rendszerváltásig nem játszik meghatározó szerepet a hazai fajtaválasztékban, 1985-ben például összterülete még alig érte el a 100 hektárt. Az állami gazdaságok – követve az akkori, nagy vörösborokat igénylő világtrendet – már az 1960-as évektől tesztelték a fajtát, és gyakran meg is jelentek a külföldi piacokon egyszerűen csak cabernet névre hallgató borukkal (persze ezekben nagyrészt ott volt a franc is majd minden esetben).

Az igazi áttörés a rendszerváltás után következett be, a központ pedig egyértelműen a Villányi–Siklósi Borvidék volt. Az itt készült cabernet sauvignonok nagy sikert arattak a hazai piacon, sok mai borissza számára bizony valamely villányi borász – akkoriban bizonyosan barrique – cabernet-je adta meg az első nagy lökést. Az eltelt nagyjából húsz év alatt a fajta megvetette a lábát szinte az összes borvidéken, területe rohamléptekkel gyarapodott, és a kezdeti barrique-őrület (ami azért eléggé háttérbe szorította a fajta igazi tulajdonságait) lecsengése után, a Pannon Borrégió borvidékein is megtalálta a különböző arcait. A Villányi borvidéken belül Villány és Nagyharsány lankáin készülnek a gyakran dűlőszelektált, rusztikus, „nagy” sauvignonok általában, míg a borvidék nyugati részén talán a selymesebb, lágyabb ízvilágúak. Szekszárd magasan fekvő, vékony termőrétegű talajon termett cabernet-i elsősorban gyümölcsösek, kedvesek. A Pécsi borvidéken a Baranyaidombság Szajktól Dunaszekcsőig húzódó lankáin teremnek a legszebb cabernet sauvignonok, gyakran meglepően magas beltartalommal, nagy potenciállal. De Tolnának sem kell szégyenkeznie, az itt készülő cabernet-k legnagyobb része bárki számára elérhető áron nyújt könnyed kikapcsolódást, ivós, könnyen értelmezhető borokat.

A hirtelen jött népszerűség hátulütője, hogy sok olyan területre került cabernet sauvignon más fajták kárára, ahol igazán nem képes megfelelő minőséget hozni évről-évre. Nagyon nagy kihívást jelent a fajtát optimális időben szüretelni, hogy ne legyen túlzottan magas a cukorfok, csersavai érettek legyenek, megjelenjen a fajta tiszta, gyümölcsös karaktere, és mindezek mellett szépen megőrzött, de érett savakkal is rendelkezzen. Ezek a paraméterek mindenképpen hosszú potenciált ígérnek a bornak, és ahol folyamatosan képes ilyen szőlő teremni, ott mindenképpen érdemes nagy figyelmet fordítani továbbra is a fajtára. A hirtelen, nagy felfutás után most érezhetően van egy kis stagnálás, lassú visszaesés a fajta népszerűségében, meg kell találni az igazi szerepét a régióban. A legfontosabb kérdés talán az, hogy fajtaborként vagy házasítási alapanyagként tekintünk-e elsősorban erre a fajtára?

A tesztelt borokat megtalálják a Borkereső menüpont alatt.