Nem árulok el titkot, avval hogy (el)mehetnék – vannak így még jócskán, mai kocsma, huzatos átjáró ház ez az ország, amelyben majd egyszer valaki, a legutolsók között talán lekapcsolhatná a villanyt. És mindezek ellenére vagy éppen ezért: nekem itt jó. Ez biztosan elhatározás is, citálhatnám evvel kapcsolatban itt-ott megjelent írásaimat, amelyek konklúziója ugyanaz: nekem ez itt a hazám, minden nyűgével és áldásával.

Ha egy pillanatig visszautalok az első bekezdésre, a szavakra, akkor azt szoktam előhúzni maradásom egyik verbális érveként, hogy a világon sehol másutt nem értik azt, hogy s dúlt hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist és akkor elő sem cincálom a falban megeredt hajakat, verőereket. Meg különben sem tudnék idegen nyelven szerelmesnek lenni; föltéve hogy ez számít? Számít! – a szerelem meg tudjuk, hogy majdnem olyan, mint egy mozigépész, aki századjára vetíti ugyanazt a filmet és még mindig fölzaklatja az, ahogy a főhős és a főhősnő.

De még mielőtt a drámaiság szatén szalagjai gúzsba kötnék a lelket, küldjünk néhány buborékot a témába, hiszen nyitva maradt a mozdulat, mint identitás alap, odakinn napok óta negyven fok van, rekken a hőség, nem perdül a rokka, vágy nehezül rám […], fröccs, fröccs kell ma nekem már! – irgalom Édesanyám!

A fröccsöt nem kell magyarázni, a legmagyarabb dolgok közül való – most mellőzve a nacionalizmus Janus-arcú délibábját. Amióta Vörösmarty szembe ment a jedliki 'spriccer' szóval és az első szódavíz–bor elegyítés alkalmával megalkotta a Fáy-birtokon (ez egy másik mulató!), a 'fröccs' szót, azóta minden tisztességes férfinak van legalább egy fröccsözős anekdotája, és a poharak kiürítésének és újratöltésének sziszifuszi mozdulatsorában egyre zavarosabb találgatások zajlanak, a különféle keverékű fröccsök nevezéktanáról…

És ha egyszer lesz bennünk bátorság, hogy a „Krúdy” fedőnevű fröccsöt is kipróbáljuk, netán megigyunk belőle vagy hármat és mégis hazatántorogjunk, ott marad nekünk a végső mentsvár, a kérdő tekintettel szemben: „De hát csak fröccsöztünk…”

Hitem szerint, ameddig van rendes férfi e hazában, ameddig lesz könnyed szövésű „fröccsbor”, pincehideg és szódavíz (ne feledjük a fröccs becsaphatatlan ilyen-olyan ásványvizekkel), addig lesz miért összeülnünk, hogy megvitassuk az élet dolgait, vagy, hogy a muslicák mellé hagyjuk fúlni a szívet szorító, mindentől különböző férfibánatot.

(A szöveg Nagy László és Szív Ernő szövegrészleteket tartalmaz.)

^{Az illusztráció forrása: http://www.faninfo.hu/}