Élénk, friss illatokkal csábít az első kortyra ez a bor, piros gyümölcsök, málna és eper elsősorban, édeskés, selymes, harapásra ösztönöz. Az első korty sem csalódás, hozza a lüktetést, hozza a friss ízeket, a gyümölcsösséget, csúszós ital, bizony az, a második pohárral nem kellett vérni szerencsére, lévén a harmincadik percben már nullkettő az állás, a törökök csak keresik a labdát, magukat és a horvát kaput.

A bor közben egyre szebb. Hűtőből vettem ki, jól behűtve ismerkedtem vele elsőre, a második pohár már kedvesebb, hízelgőbb, a korty végén az a kis kesernye is beleillik a képbe. Könnyed és kedves, mi kell még egy friss rozétól? A félidőben kicsit visszateszem hűlni, meleg van nálunk, legalább huszonöt fok, vagy csak nekem lett melegem a szurkolástól. Alig kezdődik el a második félidő, máris nyílik a hűtőajtó. Nullhárom bizony, Vedran Corluka fejesével. A Vylyan néhány éve hívja a rozét Kakasnak, a harkányi legenda szereplőiről nevezve el az alapsort. Ez a kakas bizony elég élénk, van benne erő is, van benne szépség is, jó a tartása és hát a hangja sem kevés.

A meccs lassan a végéhez közeledik, a horvátoknak kedden Zágrábban már csak meg kell őrizniük ezt az eredményt a teljesen szétesett törökök ellen. Jövő nyáron, az Európa-bajnokság idején jó lesz pár napot lent tölteni az Adrián megint, szurkolni és élvezni, ahogy szurkolnak. Közben meg halat enni, rákot és tintahalat, kagylót és rozét inni hozz, egy Vylyan Kakast akár, ha még marad belőle, mert gyanúsan lecsúszott ez a palack is, mire hármat fújt a bíró sporttárs, éppen most.