???

Már visszatérő vendégek vagyunk a Sárgödör téren, ami szerencsére és nagy örömünkre egyre több programot kínál. Az érkezésünk utáni harmadik percben már azon kaptuk magunkat, hogy épp mangalica szalámiból uzsonnázunk Gábrielékkel, így a Pécsi Borozó és az Ihatóbb Magyarországért alkalmi négyesfogata egész nap karöltve járt-kelt a fesztiválon.

                                                                                                                       ^{Fotók: Kovács Viktor}

A Szent Iván-éji Mámorhoz idén első alkalommal Kávé-, bor- és pálinkafesztivál is társult. Úgy tűnik Pakson mostanában mindent egy kalap alá vonnak, ahogy a Siller Fesztivált is a Német Nemzetiségi Napokkal. Mindenesetre Fabróék munkája dícséretes, a tavalyi 200 fős látogatottságot idén meghomszorozták. A kitűzött cél, miszerint a helyi értékeket és a paksi borokat népszerűsítsék, Paksot újra visszahozzák a köztudatba, megvalósulni látszik.

A borászok közül először a Polgár Pincénél jelentkeztünk le, mivel volt egy kis restanciánk a korábbi Sillerfesztiválos írásunkkal, majd Gábriellel nagy egyetértésben a Mayer Pincét vettük célba, ahol a családi gazdaság mindkét generációjának borait megkóstolhattuk. A hirtelen kerekedett kóstolósor után már nem volt erőnk továbbira, így Fehér József, Girst Ádám, Kovács Mihály és Szedmák István borai most kimaradtak. Szerencsére pár hete, a Siller Fesztivál alkalmával már találkoztunk a legtöbbjével. A borokon túl persze egy kis szíverősítő is terítékre került, így a Savanya Pálinkafőzde és a Rideg Pálinkafőzde prezentálásában gyümölcs- és törkölycefréből, valamint borból főzött kisüsti pálinkákat is kóstolhatott a nagyérdemű. A fáradtabbaknak és frissülni vágyóknak pedig a Fabro Kávéterasz állt nyitva egész nap, kávékülönlegességekkel szolgálva.

Visszatérve Fabróékhoz, ismét bőséges vacsorában volt részünk: a grillezett sajton és sült csirkén át, az eper parféig terjedt a menüsor, sőt éjfélkor még gulyás is került az asztalunkra. A vendéglátás most is hibátlannak bizonyult.

Az este fő atrrakciója természetesen a tűzugrás volt, melyet már második éve elevenítenek fel Pakson. Bár a nyári napforduló ünnepe néhány nappal korábban, június 23-ról-24-ére virradó éjjel van, ez mit sem von le a fesztivál értékéből. Ahogy az országban egyre több helyen, így Pakson is újjáélesztették az egyik legpogányabb ünnepünket, vele a tűzugrás hagyományát, és ez az, ami igazán lényeges.

Az ősi rítus szerint, akik párban ugorják át a tüzet, egész évben együtt maradnak, de sokan egyedül is nekivágnak, hogy a hagyomány szerint megtisztulást nyerjenek. Vállalkozó szelleműekben most sem volt hiány, csak úgy röpdöstek az emberek a tűz fölött, sokan többször is átszelve a lángokat, nem bízva a véletlenre a purgálást. A tömeg a tűzugrást követeően sem eredt szélnek, hiszen a helyi érdekeltségű blues- és rockzenét játszó Másképp zenekar már megalapozta a jó hangulatot, a tűzugrás pedig  tovább növelte az adrenalinszintet. Így végül egy össznépi kis utcabál kerekedett a Sárgödör téren.