Van a pincénkben egy kis Szabó Zoli sarok, régóta őrizgetett 2006-os rajnai rizlingekkel, meg nemrég odakerült 2010-es chardonnay-zöldveltelini és szőke cabernet. Ez utóbbiakból bontottunk üdvözlőitalként, amihez persze előkerült némi füstölt lazactatár is, köszönettel tartozunk Faragó Istvánnak, aki elkészítette nekünk. A pirítósokat jómagam sütöttem ki, mégiscsak készítsen valamit a házigazda is. A borok egyébként most megint felfelé érnek, volt némi megtorpanás, de most szépek voltak, egyensúlyosak, érlelési jegyekkel, de még szinte frissen.

Váltásként egy 2010-es grasevina a Beljétől, az évjárat ellenére egész jó teste volt, erőteljes citrusosság, szerencsére van még pár palack. Jött még egy malvazija is, szintén 2010 termése, a szlovén-isztriai Rojactól, ott volt a szeren, élénk, akácvirágos, kis mandarin, kis grapefruit. Mindkettő csavarzáras volt, lehetne több ilyen friss fehér idehaza is, csavaros verzióban. Mivelhogy Furmint Február, előkerült a Hétszőlő 2010-es furmintja is a borhűtőből. Kis alma, barack, némi ásványosság, jó savak, kicsit szikár, de arányos. 

Ideje volt váltani és jöttek az érettebb versenyzők. Bősz Adrián Gólyás rajnai rizlingje 2008-ból, barackos-petrolos, kedves versenyző. Sauska Makár Chardonnay 2009 – bár ezt a lányok elprivatizálták és nem is jutott belőle. A fehér sor végén egy Rojac 2009-es malvazija, héjon tartott, erőteljes, intenzív aromákkal, érett gyümölcs, méz. Vörösben aztán leállt a társaság, Dusán hozott teszkós kábelt és a zene kerekedett felül. Azért egy 2006-os Heimann Barbárt bontottam még, csak az íze kedvéért, hogy kerek legyen az este. Ahogy a bor is az volt, jó formában, éretten, telten, gyönyörű érett, bársonyos gyümölcsösséggel.

És egyszercsak hirtelen hajnali négy lett.