Viszont azért kis csalódás mégis akadt, már induláskor előbukkant egy kis fáradtság, színben, illatban úgy éreztem, kicsit magába roskadt már ez a bor. Nagy gond nincs, a fülledtség kiszellőzik, vaníliás, citrusos, virágporos illatok jönnek, diszkrét hordóhasználatot vélünk felfedezni.

Kortyban kicsit kesernyés, mintha az alkohol erősödött volna fel, pedig csak tizenkettő. Akkor az aromatika vékonyodott, kevesebb a gyümölcs, vajas pirítós, fanyar barack., zöldfűszerek. Nem mondanám semmiképpen rossznak, de megszeretni is nehéz. Olaszrizling, felismerhetően, de a hordó valahogy nem áll neki jól.

A szerkezete még rendben, van tartalma is, a kedvesség, a báj, a korábban talán apróbb hibákat is eltakaró erőteljes megjelenés, harapós, telt korty ürült ki, nem teljesen, mondjuk csak háromnegyedig, de az bizony észrevehető változás.

Lehet, hogy csak most nem találtunk egymásra, de én (ha volna még a pincében) bizony elővenném egy halas vacsorához, el is menne simán, így legyen 85/100 pont.