Nem sok mindent tudok Trieber Gézáról és az internet sem volt nagyon segítőkész. Bár a Szekszárdi Vasárnapban felleltem egy vele készített interjút, ebből kiderült, hogy a Tolnai Népújság informatikusa és 5 hektáron gazdálkodik és még hármat telepített be talán azóta, de az a cikk még 2015-ben készült. Hosszabb nyomozásra most nem volt idő.

Viszont a bora, az nagyon tetszik. Elég karakteres, elég hosszú, elég tartalmas.

Illatában aszalt szilva és áfonya. Némi szeder és finomra reszelt étcsokoládé. Konyakos meggy és mákos-szilvás pite. Bors és fahéj. Érett és mély.

Kortyban elég sűrű, masszív, telt, sok krémesség, édes tejszínes kávélikőr. A gyümölcsök itt is megvannak, bár az alkoholérzett egyre erősödik. Akad itt még szeder, áfonya, akadnak aszalványok, fanyar galagonya és érett naspolya.

Hihetetlen energia van még benne, a tanninérzet a közepesnél erősebb, a savak elég korrektek, szép a hossza, még bőven van benne jövő, az alsó polcon még elrejtőzhetett volna pár évig bizonyosan.

Mokka az utóízben, édes fekete, töményen. Az édes hordófűszerek és az érett, sőt talán túlérett gyümölcsösség végig ott van, elég intenzíven, elég határozottan. A tannin a végére még mindig kicsit húzós, ott lehetne még csiszolni az elegancián.

Ha jól nyomoztam utána, olyan 3000 forintos áron fogyott el a polcokról. A későbbi évjáratok is érdekelnének, persze… Vagy csak nagyon jól rátaláltunk egymásra ma este vagy tényleg 90/100 pont.

Rákerestem az archívumunkban, nem hagyott nyugodni, tudtam, hogy már kóstoltam. A 2016/1 lapszámban szintén 90 pontot kapott. Akkor azt írtuk: "Illata elég fűszeres, darált mák és piros bogyósok, némi gyógynövényességgel. Bársonyos zamatok, kis likőrösség ugyan megjelenik, de a szecsuáni bors, a fekete só fi noman egyensúlyozzák a mély gyümölcsösséget és édes hordófűszereket".

Plusz Vinagora arany és Szekszárdi borverseny arany macaron van a palackon, ha az jelent valamit az olvasónak.