Nemrég olvastam egy borblogon, hogy manapság olyan gyors információfelvételre éhezünk, már egy szöveges blogposzt is hosszú, fogalmazzunk hát twitterüzenetként vagy még hatásosabb egy insta-fotó.

Nekem ez nem megy, úgyhogy lehet elkapcsolni, továbbklikkelni, itt olvasni kell még mindig. A bor, amiről írok, ugyanis ezt a két-három bekezdést minimum megérdemli.

A kékfrankos kapcsán ritkán beszélünk Villányról, pedig lehetne. Vannak izgalmas tételek, Vylyan, Bock, Gere (akár Attila, akár Tamás és Zsolt), de például egy Wassmann is csodákra képes, hogy az idei Népszabadság-győztes Heumannt nehogy kifelejtsem.

Az én vasárnapi borom Sauska, a siklósi Zuhánya-dűlőben termett a java, no meg a villányi Csillagvölgyben és Nagytótfaluban is. Mély és összetett illattal indít, amiben rögvest kirajzolódik a borvidék és a fajta.

Fűszeresség, meggy és jön valami fanyar gyümölcsösség, citromfüves illat, némi szilva is talán, ez hozza inkább a kékfrankost, a dohányos-füstös érettség, a vastag ecsetvonásokkal felvitt, markánsan fűszeres illatjegyek, az enyhe bőrös feeling meg elsősorban Villányt idézi.

Kortyban is izmos, de egyben van, a tannin és alkohol bőségében is egyensúlyban tud lenni a még mindig lüktető savakkal (később rápillantottam az analitikára és 6,3 g/l savval palackozták), ami kell hozzá, hogy még mindig ennyire élő és vibráló bor legyen.

Fűszeresség, gyümölcsösség, elsősorban fekete bogyósok és meggy, no meg egy nem túlzó csokoládés kávékrémesség alkot harmóniát. Van benne komplexitás és egész széles spektrumon mozog. Úgy telt, hogy közben cseppet sem lomha. Öt év meg sem kottyant neki. Vagy inkább úgy fogalmaznék, előnyére vált a kor.

Szerencsére két palack is volt a pincében, egyet félreteszek a már régóta dédelgetett nagy kékfrankos összekóstolásunkra. Nekem ez most 90/100 pont, az aktuális, 2012-es évjárat 4000 Ft körül van.