???

Hárman indultunk a villányi túrára, e sorok írója balekként, azaz sofőrként vállalt szerepet, viszont így minden részlet hiteles emlékként mondható vissza. Már induláskor megcsúsztunk, de csak időben, a hó nagy része pénteken leesett, szombatra már havas-napos idő köszöntött a borvidékre.

A tízkor kezdődő reggeli Vince-programok se voltak érdektelenek, a Polgár Pincében még elcsíptük a hordókóstoló csapatot, akik a bor mellett Polgár Zoltán szavait is itták. A 2012-es cabernet franc barrique hordóból még azért szokatlan élmény volt a többségnek, nagyon nehéz megmondani, milyen is lesz a bor majd 4-5 év múlva, amikor piacra kerül. Vélhetőleg jó, mert elég sűrű, tartalmas anyag, szögeztük le tömören.

                                                                                                          ^{Fotó: Wéber Tamás}

Gere Attila Pincészetéből épp akkor gördült ki a kisbusz, amikor odaértünk. Már-már letettünk a fotódokumentálás lehetőségéről, amikor a házigazda előbukkant s úgy döntött, Vince-napon kóstolás nélkül nem távozhat vendég a pincéjéből. A továbbkésés lehetőségét kockáztattuk, de megérte ez a rövid pincekaland, hiszen kóstoltunk 2012-es merlot bort, a leendő Solust igencsak ifjú, de már így is hihetetlenül intenzív és koncentrált formájában. De izgalmas volt megfigyelni, hogy változik a poharunkban a tavalyi syrah (kinyílik, egyre csokisabb, fűszeresebb, karamellesebb), vagy mit jelent egy alacsonyabb hőfokon erjesztés a tempranillónak (sokkal gyümölcsösebb, piros gyümölcsökkel, ánizzsal).

Innen utunk a Janus Borházba vezetett, ahol érkezésünkkor már hangolt a teltházas csapat a dugózási versenyre (ha jól vettük ki, gyakorlott szekszárdi borozó lett végül a nyertes). Körözött, kolbász és töpörtyű volt többek között a bor mellé, a friss rozé nagyon csúszós, de sikert aratott (már-már szokásához híven) az Örömbor is. A kilátás télen is remek erről a teraszról, ragyogó napsütésben indultunk tovább.

A Vince-nap csúcspontja immáron hatodik éve Kisharsányban van, a Vylyan szőlőbirtokon. Innen indult a hagyomány újjászületése, bár most már borutas összefogással kibővült és kiteljesedett. Közel százötvenen gyűltek össze - még sosem voltunk ennyien -, hogy részt vegyenek a Vince-napi szőlőáldáson, meghallgassák a Szélkiáltó együttest, megkóstolják a Vylyan-borokat és a remek tepertőkrémet is, amiből pofátlanul idő előtt kértünk, de hát ilyen a média, mindig rohan.

Az elmaradhatatlan közös Vince napi dallal indult a szertartás, ahogy azt a hagyomány megkívánja, majd Mészáros István titeli prépost áldotta meg a Vylyan és a villányi borvidék összes szőlőjét. A lelkesen forraltborozó vendégek elásott palackok után kutattak, vagy Vince-vesszőt metszettek – ez utóbbi egyes öntudatos kocaszőlészeknek úgy sikerült, hogy azokról a tőkékről a következő években szőlő vélhetőleg nem terem majd…

A hangulat mindemellett kiváló volt, a Szélkiáltó zenélt, az új borok is poharakba kerültek, majd a vidám népek Nagyharsányban lopóztak, Villányban borvacsoráztak, talán még hordót is gurítottak, de sajnos ezeket már nem láthattuk, hiszen továbbálltunk Pécsre, ahol szintén megülték Vince-napját, de az már egy másik sztori.