Mindezt azért megelőzte egy kis bemelegítés, bár kár volt egy ízlelőbimbó-összehúzó mátrai olasszal indítani; szerencsére biztosítottak ingyen ásványvizet, így fröccsként elkortyolgattuk. Kellemes meglepetést okozott a fűszeres, izgalmas illattal megáldott pannonhalmi tramini, de még mindig nem verte le Pálffy Gyula kései szüretelésű, félédes párját.

 

A szekszárdiak közül Bodri rozéja és a Fekete Borpince eperszínű, epres-barackos ízvilággal hasító rozé cuvéje gyakorolt ránk hosszas bólogatást és még egy kör kóstolást. A Szeleshát pince friss kékfrankos rozéval és egy 2009-es merlot-val kínált - hatásos lezárása volt az esténknek ez a testes vörös, aranyérmes harapható bor.

 

A végén azért megállapítottuk, hogy azok számára, akik nem feltétlenül a belépővel járó korlátlan ingyen fogyasztásra törekednek, nem szerencsés választás egy beltéri, zsúfolt, három szintes, lépcsőzős helyszín. Kicsit úgy éreztük magunkat, mint anno a pályaválasztási vásáron, ahova már akkor is ódzkodva ment el az ember. Minden esetre a kellemes borok és a látvány feledtették a hangulat okozta nyűgöt: jó volt a galériáról lenézni az ország mindegyik borvidékének borászára, akik egy év után ismét egy helyen mutathatták be régi és új boraikat.