Jó nekünk, hogy van magyar Gault Millau. Ha másra nem, legalább van miről beszélgetni, hetekre ad muníciót, mit hogyan ítéltek meg, milyennek látszik közelebbről-távolabbról egy-egy hely, bor, söröző. A legfrissebb kiadásból az derül ki, hogy Baranyában egész jó a helyzet, tegnap egy budapesti szerkesztő rá is kérdezett, hogy miért nem vagyunk elégedettek. Mert mindig jobbat és többet szeretnénk, természetesen. No de lássuk, kik is az idei díjazottak.

Most, hogy már erősen kifelé tartunk a februárból, bevallom őszintén, igencsak hiányolom a jó időt. Azt az igazit, ami a lányok szoknyáját megkurtítja, a fiúk napszemüvegén pedig  megcsillantja a napsugarakat (ki-ki válasszon érdeklődésének megfelelően, ugye...). Rendületlen tavaszvárásom közepette aztán érkezik egy kis nyári simogatás, palackba zárva, nem is akárhonnan, a Balatonról. Igazi nyarakat idéző fehérekkel, roséval, na és persze némi vörössel, mert a Balatonnál már vörösből is lehet nagyot és szépet alkotni.