Az új esztendő első boros rendezvényét nálam a Monori Borút Egyesület jegyzi. Egy egész napos program keretén belül január második hétvégéjén megnyílnak a strázsahegyi borospincék kapui, és szeretettel várják a gazdák a borkedvelő turistákat. Kicsit berzenkedtem a gondolattól, hogy télvíz idején kültéri rendezvényen vegyek részt, de az Ihatóbb Magyarországért Egyesület kedves invitálása, valamint az a romantikus gondolat, hogy egyujjas kesztyűben, forralt borral teli pohárral, szőlőtőkék és autentikus kis borospincék közt sétálgassak, meghozta a kedvemet. Ez a terület amúgy is messze esik az általam leggyakrabban látogatott tájaktól, sosem jártam még a környéken, így végül hatalmas várakozással vágtam neki a forraltboros kalandnak.

Volt egy pakk a pincémben már egy ideje, a Gusto magazinban jelent meg egy interjúm Gálné Dignisz Évával, a tavaly év borászával még a bejelentést követő hónapokban. Kaptam egy kis borcsomagot, útravalót, mert vezettem aznap hazáig, nem nagyon tudtam kóstolgatni, bontottunk itthon párat, de maradt még, nem fért bele soha a kóstolósorba, most megragadtam az alkalmat és nem bántuk meg.

Jó eséllyel soha, de soha nem kerültem volna testi közelségbe a Hétvezér-borokkal, ha nem esik váratlanul szibériai mennyiségű (15 cm) hó orkán erejű széllel (2,3 km/h) kísérve január végén, és nem segíti (végzi el) az előrelátó, egész évben pályafelújításban, pályatisztításban deréken dolgozó (hosszú idő óra rendre elhalasztó, elsíboló) MÁV-ot.