Amikor kézhez kaptam a Bayer meghívóját a kilencedik borversenyükre, legalább két érvet soroltam fel magamban, miért is írok vissza egy elfogadó választ. Az első, hogy kunsági borok tekintetében nagy a lemaradásom és még élnek az előítéleteim. A második, hogy még sosem jártam Kiskőrösön. A borversenyt sikerrel abszolváltam, alig volt több negyven bornál a bizottságban, a részleteket már közzé is tettük tegnap délután. Este viszont három borászat tucatnál is több tétele került a poharamba. És eljutottam Petőfi szülőházához is, rendes turista vagyok.

A dolog úgy kezdődött, hogy a vinoportos kollégák félreérthető Emailt küldtek körbe. Az egész országban. Mármint hogy majd a pécsiborozósok mennek a tesztekre bort begyűjteni. Mentek is, de csak az ország egy csücskében, a Pannon Borrégióban. Engem meg hívott boldog s még boldogabb, hogy akkor megyek-e. De nem mentem. Se Somlóra, se Tokajba, Balatonlellére és Imrehegyre sem. Mentem volna én szívesen, de hát véges a benzinkeret. Így aztán Imrehegy jött el hozzánk. Vagyis Béla Zoltán - aki az imrehegyi, 35 hektáros Béla Borászatot vezeti -, elhozott a vinoportosoknak két karton bort, s megsúgta, hogy azért kóstoljuk meg mi is a nektárokat. Megtettük.