Nemrég hozzám került négy palack Bősz Adrián bor. Megkóstoltam őket rendre, aztán visszadugóztam és hűtőbe raktam. Tegnap este meg újból elővettem őket, de igazándiból csak egyet választottam ki a vacsora mellé és a maradékot a svédek elleni focimeccshez. Ha szerencsét nem is hozott, fociban legalábbis, de jó estét szerzett nekem.

A Szekszárdi borvidék a Pannon Borrégió, és gyakorlatilag Magyarország egyik legdinamikusabban fejlődő borvidéke. Látványos beruházások és fejlesztések zajlanak évről évre, új borászatok jelennek meg, kis családi pincék kezdenek minőségi, palackos bort készíteni. A szekszárdi borok pedig egyre több díjat és érmet hoznak el nemcsak a hazai, de a nemzetközi borversenyekről is. A képet némileg árnyalja, hogy a borvidéknek volt honnan fejlődnie. Azonban a területi adottságok, az évszázados borkészítési hagyományok, és nem mellékesen a „szekszárdi lélek” birtokában ha késve is ugyan, de bő tíz évvel követve a villányi paradigmaváltást, a kilencvenes évek végére széles körben indult fejlődésnek a szekszárdi borászat.

A szekszárdi Tringa Pincészetet vezető Gál Antal kicsit mást akar csinálni, mint a többiek. Más lépték, más fókusz és más meglepetések Szekszárd egyik kitűnő családi borászatában.
„Miért csináljunk olyat, mint mindenki más?” – jegyeztük fel Gál Antal egyik mondatát. A hét hektáros szőlőterülettel rendelkező borászat a szekszárdi Kerékhegyen székel, pompás helyen, festői kilátással.