Az Egylet balkáni szeleken edzett fiai úgy gondolták, itt az ideje annak, hogy kávékóstolót hozzanak Pécsre. Hogy bátorság volt-e? – kétségtelen. Azonban a kávés területen zajló (szerintem) forradalom, megteremtette az igényt, hogy egy borkóstoló mintájára megszervezett és levezényelt alkalom, igenis érdekes lehessen. Az, hogy a Balkán Bisztróban minden hely elkelt, egyértelműen az eleven érdeklődés tanúbizonysága, így élhet a remény, hogy hamarosan újra érdekes kávékkal találkozhat a kóstolni vágyó közönség…

Az elmúlt néhány hónapban immáron második alkalommal ülök klaviatúra elé avval a szándékkal, hogy egy új rovatot hívjak életre. – az előző mini sorozat minden várakozásomat felülmúlta, éppen ezért arra gondoltam, hogy most valami egészen másnak kell következnie, hogy az egyformasága különbözzék. Ha olyasvalakinek mondanám, hogy kávés vonal, aki egy kicsit is ismer, azt válaszolná: kézenfekvő. Szóval így. Az idők során pedig majd úgy mesterkedem, hogy a rovatcím végül mindenki számára a személyes Szent Grált jelentse: titokzatos, szent tárgyat, amely a birtoklójának földi és égi szerencsét (és boldogságot) kölcsönöz. – erős felütés.

Talán a visszatérés nehezebb, mint a megérkezés, ha az ember huzamosabb ideig szélnek ereszti a lelkét. Van az a pillant-sor, amikor ezer szállal kötődünk valamihez, amely át- meg átszőtte napjainkat, majd pedig vissza kell térnünk valahová, ahol várnak, ahová húz-lök a honvágy és az a megszámlálhatatlan tündérszál, amelyet otthonnak, családnak, barátságnak, hazának hívunk. Itthon vagy, igen, újra itthon.