Megkésett beszámoló ez, de valahogy mindig elsodortak az események, meg nehéz is úgy írni jóízűen borokról, hogy egy esemény igencsak felemásra sikeredett. Kiváló borokat kóstolhattunk, bár nem túl jó kóstolási körülmények között, ráadásul az ígért felhozatal töredéke jelent csak meg. Teljes körű beszámolóra most ne is számítson senki, írtak róla már mások itt, itt és itt is, ráadásul ez utóbbi társasággal együtt kóstoltunk, lehetséges némi hangulatbani átfedés. Én csak azokat említem meg itt, akiknél valami különlegeset kóstoltam.

Egy igazi meglepetés volt számomra az e heti borklub, írja beszámolójában Borturista Sanyi barátunk. Már régóta vártam erre a pillanatra, amikor sorra nyílnak a palackok, és egyre jobb borok kerülnek a pohárba. Méghozzá nem olyan borok, amiket már régóta ismerek, hanem valami új, kicsit ismeretlen. Amikor az ember beleszagol, és önkéntelenül is belehümmög a pohárba, elámul az illatoktól, aztán félve belekortyol, mert ilyen illatok után csak remélni meri az ember, hogy hozzá méltó íz következik, és igen! És ott van! Ez a bor nem más, mint az isztriai félsziget fő fajtája, a malvazija (malvázia).

Amikor Ivica azt mondta, hogy az étterem kicsit távol van, némileg eldugott helyen, és ne forduljunk vissza, bármit is látunk, csak menjünk végig az úton – kicsit csodálkoztunk. Az út végén ott lesz, amit keresünk, mondta, és mi hittünk neki. Belső-Isztrián átvágni jó kaland. Szép tájak, szőlők és olajfa-ligetek között, kecskék és bárányok, magányos pásztorok és egy kisvárosban eddig még sosem látott felirat a bankon: Betörés miatt zárva...