Ami egyszer beindul, nem kell abbahagyni, végül is minden jó filmnek van kevésbé jó folytatása. De miért folytattuk a csalódások estéjét? A pannonborboltos srácok hoztak 35 bort. Jónéhány pincészettől. Szokás szerint vakon kóstoltuk, tényleg nem tudtam, kinek a borát kóstoljuk. Egy ideig, amíg visszatérő hibák nem kezdtek jelentkezni. Harmincötből 17. Nem jó arány.

Rendeltünk egy tucat bort az osztrák borkereskedőktől, talán a térség legnagyobb ilyen típusú cége, jó webshoppal, sok üzlettel, nem mellesleg jó is csinálják a dolgukat. Sokat vásárolok náluk, de most az érdekelt, milyen lehet az a borsor, amit saját név alatt hoznak ki. Páran összedobtuk, megrendeltük, majd jó pár hetet pihent a pakk a raktárunkban, mire sor került rájuk. És még két osztrák palackot hozzácsaptunk a sorhoz, ha már egyszer.

A Pannon Borbolt által szervezett, ezúttal a pécsi Kalamárisban megtartott keddi kóstolónk szokás szerint rendhagyó módon szerveződött, csütörtökre. De így összejött a csapat (a másutt kóstoló, ám annál gyakrabban emlegetett SzabóZé kivételével) és már január másodikán harmincegy borral indítottuk az új esztendőt. Soha rosszabb évindítást, soha rosszabb keddi kóstolót.