Vannak esték, amikor nem jön össze. A bor. A sor. Úgy, ahogy szeretnénk. Hogy gördülékeny legyen, a borok jók, szépek, finomak, kedvesek. Ha véget ér a vakkóstoló, akkor válogatni tudjunk, mit is szeretnénk visszakóstolni, de legszívesebben mindet. Hát most nem sok bor volt ilyen. Ritkán van olyan sor, amikor a borok harmadát egzakt okok miatt zárjuk ki és még mindig ott van egyharmad, amivel stílbeli problémáink vannak inkább. Vagy brutál gyökérnapja volt egyszerre kilenc embernek. Végül is front volt, vagy nem?

A rendszeres keddi kóstolók idén ősszel elég hektikussá váltak, nehéz volt időben és térben mindenkit összehozni. A múlt kedden a WineSpirationben sikerült, s bár a hideg erősen behatárolta együttlétünk időtartamát a borokkal, azért vagy húsz tételt így is megkóstoltunk. A folytatás jön már a jövő héten, készülődés a karácsonyra, bizony, sokan hagytuk a végére, megint.

Egyre több bor áll a sorban, hogy polcra kerülhessenek, kereskedő barátaink meg egyre-másra sürgettetik a kóstolásokat. A keddet egy nappal előrehozva hétfőn kóstoltunk 29 tételt a Winespirationben, felturbózták a fényeket, hangulatos volt a hely, a Zsolnay Negyed este egész varázslatos. És üres. Bár egy másik teremben Mauthner Zsófi és Kulka János volt a vendég, mi kihagytuk őket a borokért. Jól tettük-e? Nehéz megítélni, a hordót és muskátlit szeretném feledni.